VÉTEK lemondani az ÉLET-ről,
Nem szeretni és nem adni,
Elvárni, hogy ez vagy az legyen,
Hogy valaki így vagy úgy viselkedjen.
VÉTEK félni és ezért nem cselekedni,
Nem az álmaink után menni,
Kifogásokat gyártani,
Halálunkkor mégis sajnálni.
VÉTEK a múltadon rágódni,
A jövődön aggódni,
Nem jelen lenni,
Félni és nem ÉLNI.
VÉTEK másokra várni,
Másoknak megfelelni,
Olyan emberekkel tölteni az idődet, akikkel nem érzed jól magad,
Akik csak kritizálnak és nem támogatnak,
Akiknek nem vagy úgy jó, ahogy vagy,
Akik nem látják mosolygó arcodat,
Akik irányítani akarnak,
Akik birtokolni akarnak.
VÉTEK haragudni,
A javító szándékú kritikán felfortyanni,
Nem a tükörbe nézni,
Másokra mutogatni,
A felelősséget hárítani.
VÉTEK ennyi mindent az ÉLET ellen tenni,
Hisz azért vagy itt, hogy kihozd belőle a legjobbat,
Nézz végre szembe Önmagaddal,
Húzd meg határaidat és fogadd el magad!
Amint megszereted magad,
Minden könnyebben fog menni,
Senki nem akar már elutasítani,
Senki nem fog megítélni.
Hirtelen kisimul az ÉLET,
Megérted, hogy mi a szabadság,
Mi az a benned élő Isten,
Mi a SZERETET,
Hisz elég csak ENGEDNI és BÍZNI, hogy
Megtörténjen minden.
Merj ÉLNI, hogy legyen mit mesélni!