Mi lenne, ha…?

mi-lenne-ha

Mi lenne, ha az egészségre koncentrálnál, a betegség helyett?

Mi lenne, ha a gyógyultak növekvő számára fókuszálnál, a megbetegedések száma helyett?

Mi lenne, ha úgy gondolnál erre az egész helyzetre, hogy ez is csak egy lehetőség. Valahol titokban mindig arra vágytál, hogy legyen több időd, hogy ne kelljen bemenni dolgozni, hogy kicsit itthon maradhass, igaz? Hát, most megkaptad. Élj vele!

Mi lenne, ha nem félnél? Ha félsz, akkor nem vagy a MOST-ban. Nem vagy jelen. Vagy a múltad egy darabkája alapján kivetíted a félelmeidet, vagy egyszerűen elképzelsz egy lehetséges jövőt, hogy mi történhet veled, vagy a családtagjaiddal. De ez csak imagináció. Még nem történt meg! Még itt vagy. Itt ebben a pillanatban egészséges vagy. Vedd észre, hogy ebben a pillanatban nincs okod félni. Minden rendben van.

Azt szoktam mondani, hogy akkor kell átmenni a hídon, amikor odaértél. Ez nem azt jelenti, hogy nem készülsz fel valamire. Dehogynem! Most is csak légy elővigyázatos, erősítsd az immunrendszered, maradj otthon, kerüld a társaságot… De NE aggódj! Megvan mindened. Pont az aggódással vonzod magadhoz a betegséget. A félelem nagy úr. Ha hagyod. Valamiféle újrarendeződés van. A régi már nem működik, az új még nem rajzolódott ki. Alkalmazkodás van, pillanatról pillanatra. A rutinok nem működnek. A gondolkodás nem segít. A gondolataid és az érzelmeid helyett hagyd, hogy az érzeteid kerekedjenek felül. A gondolataid és az érzéseid nem te vagy, csak azonosulsz velük. A valódi Én mindig csak tanúja az érzéseknek. Csak figyelj, – azonosulás helyett – és légy tanúja az eseményeknek!

Most csak Te vagy itt. Amit keresel, azt kívül nem találod meg. Csakis belül találod meg. Mélyen, legbelül.

Csukd be a szemed! Ott, ahol vagy. Nem számít, hogy hol. A szobádban, a konyhában, a kertben, esetleg még a munkahelyeden. Egy picit csukd be! Lazíts! Figyeld a légzésedet! Mély levegő. Be és ki. Be és ki. Folytasd! Figyelj a közvetlen környezetedben lévő hangokra. Mit hallasz? És most? Hallasz még mást is? Próbáld meg elkülöníteni őket! Mint mikor egy együttest hallgatsz, de nem egyben, hanem hangszerenként figyelsz rájuk. Először csak a dobra, aztán a gitárra, a szólóénekesre és így tovább. Így figyeld egyenként a hangokat! Vedd észre, hogy amelyikre figyelsz, az felerősödik. Akármilyen távol is van, ha arra figyelsz, felerősödik. Így van ez mindennel. Most engedd el és figyelj valami másra. Játssz! FIgyeld meg, hogy érzel-e illatokat? Mit érzel a lábad alatt? Ha ülsz, a feneked hozzáér a székhez, a nadrághoz simul. Figyeld az érzeteidet…Hogy érzed magad? Ugye, hogy jól? Most nem félsz, az egész biztos. Benne vagy a pillanatban. Te vagy maga a pillanat. Cselekvőből szemlélővé váltál. Nem gondolkozol. Meghalt az ego. Ha csak pár pillanatra is. Ezt bármikor megteheted. Minél többet vagy jelen, annál többet segítesz magadon. Megnyugszol és kapcsolatot létesítesz önmagaddal. Érzed, ahogy átölel a szeretet. Tudod, hogy minden rendben van. Légy éber és tudatos!

Mi lenne, ha hálás lennél? Nem azért, mert tető van a fejed felett, vagy van jó munkahelyed, egy klassz párod, egészséged, csodás gyerekeid, házad, kutyád, macskád, autód… Nem. Csak úgy hálás. Még csak nem is azért, mert jó érzés hálásnak lenni, hanem tényleg csak úgy. Önmagában, tárgy és feltétel nélkül. Nem is érted, igaz?

Mi lenne, ha szeretnél csak úgy? Magadat és másokat is? Nem azért, mert… Feltétel nélkül.

Mi lenne, ha biztonságban éreznéd magad? Csak úgy. Nem azért, mert… Feltétel nélkül.

Mi lenne, ha büszke lennél, arra aki vagy? Csak úgy. Nem azért, mert… Feltétel nélkül.

Mi lenne, ha hinnél? Ha nem félnél? Hinnél magadban, a te saját teremtő erődben. Abban, aki vagy. Feltétel nélkül.

Mi lenne, ha azzal foglalkoznál, amire van közvetlen hatásod? Mi lenne, ha végre magaddal foglalkoznál?

Mi lenne, ha ráébrednél, hogy mindennek te vagy az eredője, az okozója, minden belőled fakad és általad lesz a te saját, kiterjesztett valóságod?

Mi lenne, ha megértenéd, hogy a múltad, a hozzá köthető gondolataid és jelen érzelmeid határozzák meg a jelenedet és a jövődet?

Mi lenne, ha elfogadnád, hogy a sok panaszkodás, a múlton való rágódás, a sok negatív gondolat, érzelem és negatív jövőkép újra és újra megteremti önmagát. Amíg ezen nem változtatsz, addig a helyzet is marad ugyanaz.

Mi lenne, ha elképzelnél egy szebb jövőt magadnak  – ha már vizionálsz, akkor akár szépet is teremthetsz – és elkezdenél azon dolgozni, hogy valóban meg is érkezz oda?

Mi lenne, ha kihasználnád az időt és mostantól megtennél mindent – ami nyilvánvalóan nem ugyanaz, mint amit eddig tettél – azért, hogy rendbe tedd a dolgaidat?

Mi lenne, ha azzal kezdenéd, hogy elfogadod, hogy ez a helyzet, amiben most vagy, csak átmeneti. Hogy ez is érted van, azért, hogy megérts valamit, hogy megtanulj valamit, hogy fejlődj általa, hogy erősebb legyél, hogy változtass, hogy túllépj rajta.

Mi lenne, ha átfogalmazmád, ha máshogy vizualizálnád az egészet, pozitív aspektusban, mintha már meg is történt volna? A psziché ugyanis nem tud különbséget tenni a megtörtént és az elképzelt dolgok között. Így lehet átprogramozni a negatív dolgokat. Ha elég sokszor csinálod és elég hosszú ideig, – pl. meditálsz és közben megéled, hogy egészséges vagy, hogy mit csinálsz éppen, hol vagy, kivel vagy, hogy érzed magad… – akkor szép lassan beindul a változás. Az agyad kiadja a parancsot a testednek és elkezded észlelni az először csak apró, finom változásokat, aztán a nagyobbakat is. Ezen felbuzdulva jöhetnek a meredekebb dolgok is. Nyilván időre és türelemre van szükség.

Mi lenne, ha feltennéd magadnak a kérdést, hogy mit tehetsz ma azért, hogy elérd a célodat? És holnap, amikor ma lesz, akkor megint felteszed a kérdést…

Bármi megtörténhet. Jó is és rossz is. Tőled függ.

Ha nem tudsz pozitívabban gondolkozni, mint ahogy jelenleg érzed magad, akkor a tested irányítja az életedet. Akkor a fájdalom, a bánat, a harag, a hiány, a félelem az úr. Igen, tudom, néha nagyon nehéz optimistának, pozitívnak lenni, főleg, ha éppen nem vagy jó passzban, mint ahogy talán most is. Persze, hogy tudom. Én is átéltem nem egyszer. De a végén mindig csak egy dolgot bántam, hogy nem léptem előbb, hogy hagytam magam szenvedni olyan sokáig. Te meddig akarsz még szenvedni? Mikor fordítasz a sorsodon, a gondolataidon?

Mi lenne, ha mostantól pozitív, bizakodó, következetes és végtelenül türelmes lennél, hiszen sok idő mire újraprogramozod a génjeidet, a gondolataidat, az érzéseidet, az energetikádat, azt hogy ki vagy és mit akarsz. Ha elég türelmes és kitartó vagy, akkor sikerül.

Mi lenne, ha megpróbálnád? Mi lenne, ha lenne valami értelme a “szenvedéseidnek”, ha már úgyis szenvedsz? Ha lenne esélye annak, hogy jobban legyél, hogy rendeződjenek a problémáid? Mit lennél hajlandó megtenni érte?

Mi lenne, ha kihasználnád az időt…?

Ha nem bírkózol meg a feladattal egyedül, szívesen segítek, de lépni, cselekedni, változni – szokás szerint – te fogsz.
Kérj időpontot és a rendkívüli helyzetre való tekintettel online, rendkívüli 50% kedvezménnyel a rendelkezésedre állok.

2 thoughts on “Mi lenne, ha…?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.